A magyar laboratóriumi medicina jelesei érmeken

Dr. Jobst Kázmér

Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Klinikai Kémiai Intézet

"A jelen sokkal tartozik a múltnak és ha ezt a tartozását nem egyenlíti ki, a jövőtől sem követelhet" írta Jókai Anna. E gondolatot az elmúlt századokban többen így vagy úgy megfogalmazták, de a "követelhet"-et először olvastam. Nagy igazságra hívja fel az írónő a figyelmet, midőn napjainkban oly sokan anyagi vagy erkölcsi elismerést "követel"-nek (és ennek legkevesebb sztrájkkal kívánnak nyomatékot adni), mögötte pedig az esetek nem kis részében nincs valós, minden vonatkozásban korrekt teljesítmény. Szerencsére kivételek is vannak. Amikor a társadalom, a polgárság, egy-egy szakma indokoltan ?követeli kiemelkedő reprezentánsa munkásságának, életművének maradandó elismerését. A festmények, szobrok, érmek e kívánalomnak tesznek eleget.

A magyar orvostársadalom mindenkor élt e lehetőséggel és nagyrészt érmekkel emlékezett a szakmák kiválóságaira. Szerencsére volt kit-kiket megörökíteni. A Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság (MLDT) négy éremmel tisztelte meg nagynevű elődeit, név szerint Jendrassik Lorándot, Pándy Kálmánt, Somogyi Mihályt, Udránszky Lászlót, valamint emléktáblával Szász Gábort, akiknek ismertetem életrajzukat és bemutatom az érmeket az adományozás indoklásával.

Jendrassik Loránd (1896-1970) érem

A család három generáción át adott neves személyeket a magyar orvoslásnak: a fiziológus Jendrassik Jenőt (1824-1891), a belgyógyász-neurológus Jendrassik Ernőt (1858-1921) és a sor legfiatalabb tagját, a fiziológus-laboratóriumi orvos Jendrassik Lorándot (1896-1970). A nagy előd Jendrassik Ernő tiszteletére 1960-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetem már emlékérmet alapított, most Jendrassik Loránd méltatásáról, a nevével fémjelzett éremről számolok be.

Fiziológusként indult nagyreményű pályája, (a Magyar Élettani Társaság - MÉT - alapító tagja volt) és ilyen professzorként nyugdíjazták. Közben azonban Ángyán János professzor felkérésére 1962?1940 közt a pécsi egyetemi belklinikai laboratórium megszervezője és vezetője. Itt kitűnő munkatársakkal dolgozta ki számtalan módszer mellett a bilirubin-meghatározási eljárást, amely ma is alapját képezi a világirodalomban közölt metodikának. 1961 és 1975 között a magyar származású Somogyi Mihállyal az első hatvan leggyakrabban idézett dolgozat között volt Jendrassik bilirubin-meghatározási eljárása is. Az eddig 13, a világ különböző országaiból származó külföldi kollégának adományozott éremmel lassan sikerült felhívni Jendrassik Lorándra a szakma figyelmét. Jendrassik magyar volt, itt született, élt és dolgozott haláláig. Nyugtalan, csak az igazság előtt meghajló színes, harcos-vitázó egyéniségével kevés barátot szerzett, élete így nem volt mindenkor problémáktól mentes. Személye nagyszerű példa, ugyanaz az ember orvosi diplomával színvonalasan művelheti, egyesítheti magában az alkalmazott és alaptudományt (ami sajnos napjainkra nem jellemző).

Az MLDT elnöksége 1974-ben vetette fel, de csak 1985-ben valósíthatta meg a Jendrassik Loránd-érmet. Személyében a hazai klinikai kémiai diszciplína alapítóját, mindmáig legkiválóbb, nemzetközileg elismert képviselőjét tisztelhetjük.

Az indoklás szerint az érmet olyan hazai és külföldi kollégáknak adományozzuk, akik az oktatásban, kutatásban-fejlesztésben vagy szervezésben kiemelkedő eredményeket érnek el. Évente 1-1 magyar és külföldi kaphatja meg.

A 78 mm átmérőjű öntött bronzérem a Pénzverdében készült, Bogár Lívia alkotása (1. kép). Előlapján Jendrassik Loránd időskori arcképe látható nevével, születési és halálozási évével. A hátlap kerületén az MLDT latin neve: Societas Hungarica Diagnosticae Laboratorialis olvasható, középre az adományozott neve kerül mindenkor bevésésre.

Kivételes alkalomra két ezüstöntvény is készült. A Jendrassik Loránd-éremnek ma nemzetközi szakmai körökben rangja van és vetélkednek, hogy kiérdemelhessék. Az MLDT nemzetközi reputációjához nagyban hozzájárult.

1. kép

Pándy Kálmán (1868-1945) érem

A budapesti ideggyógyászati klinikán töltött évek alatt (1893 - 1898) több éven át külföldi ösztöndíjas, majd Békés megye szülöttjeként a gyulai kórház elmeosztályát vezeti. 1905-ben a Lipótmezőn kap osztályvezetői kinevezést, 1911-től a nagyszebeni Állami Elmegyógyintézet igazgató főorvosa. A Budapesti Királyi Orvosegyesületben 1910-ben számolt be liquorfehérje-kimutatási módszeréről, amelyet ugyanezen évben közölt a Neurologisches Zentralblatt. A közlemény kevés liquorral is elvégezhető, egyszerű, gyors és megbízható, 6,6%-os karbolsavas próbáról tudósított, melyet azóta a szakirodalom kidolgozójáról Pándy-reakcióként ismer.

A módszert még napjainkban is ismertetik a nyugati klinikai kémiai szakkönyvek. A Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság 1986-ban emléke megörökítésére Pándy Kálmán-érmet alapított.

A statutum szerint az éremmel azon MLDT-tagok több évtizedes munkáját ismeri el a Társaság, akik a klinikai kémia, mikrobiológia vagy hematológia területén példamutató alkotó, szervező tevékenységükkel hozzájárultak a betegellátást szolgáló színvonalas diagnosztika kifejlesztéséhez.

A 42,5 mm átmérőjű vert bronzérem (2. kép) előlapján Pándy Kálmán portréja látható nevével, születési-halálozási évével. A hátlapon körkörösen "Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság", középen az adományozott neve és az adományozás évszáma kerül bevésésre. Az elismerést egyidejűleg oklevél is tanúsítja. Az éremből készült 10 ezüstveret is. A Pándy-éremnek ma tagságunk körében rangja van.

2. kép

Somogyi Mihály (1883-1971) plakett

Horváth-Zsámán (ma Burgenland) született, a Budapesti Műegyetemen 1905-ben kapott vegyészmérnöki oklevelet. Biokémiai és élelmiszerkémiai intézetekben dolgozott és 1914-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált. Közben több alkalommal USA-beli intézetekben is dolgozott, míg 1922-ben végleg ott telepedett le. A St. Luis-i Washington Egyetem biokémiai intézetében kutató, majd 1926-tól a város zsidó kórházában a biokémiai laboratórium vezetését veszi át. Előbb P.A. Schaffer barátjával az inzulinelőállítás és -tisztítás máig is érvényes módszerét dolgozzák ki, majd érdeklődése a diabeteskutatás felé irányul. Mintegy 5000 eset megfigyelése kapcsán szűrte le a "kémikus klinikus" a hyperinsulinismus diabetogen hatását, amit ma "Somogyi-effektus" néven ismer az irodalom. Ugyanakkor a csak "kémikus" érzékeny módszert dolgozott ki Schafferrel a vércukor pontos meghatározására, melyet később Nelson módosított és évtizedeken át az USA-ban, de hazánkban is a rutin glukózmérő módszer volt. Közleményei a legrangosabb nemzetközi lapokban jelentek meg és vércukor-módszere a 70-es években a 60 leggyakrabban idézett közlemények közt szerepelt.

Somogyi Mihályt első eredményeiért a Magyar Tudományos Akadémia már 1914-ben kitüntette. Az USA-ban klinikai biokémiai munkásságát 1953-ban Ernst Bischoff-, 1964-ben Donald D. van Slyke-kitüntetéssel ismerték el. A "Michael Somogyi Diabetes Foundation" ösztöndíjat biztost fiatal orvosoknak a diabetes-klinikum naprakész eredményeinek megismeréséhez.

A Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaságnak a Somogyi-plakett alapítására vonatkozó korábbi döntése 1993-ra valósult meg. A pécsi Munkácsy-díjas - a Pándy-érmet is alkotó - Rétfalvi Sándor készítette el a plakettet. Az 55x115 mm-es öntött bronzplakett előlapjának bal oldalán Somogyi arcképe látható, mellette jobb oldalt a neve és születésének-halálának évszáma (3. kép). A hátoldalon a felirat "Societas Hungarica Diagnosticae Laboratorialis".

3. kép


 

A statutum szerint a plakettet a Társaság érdekében kifejtett tevékenységért, a laboratóriumi medicina fejlesztésének előmozdításáért, valamint a laboratóriumok korszerűsítését támogató intézményvezetőnek adományozzuk. Első alkalommal 1995-ben került ilyen elismerésre sor.

Somogyi (1904-ig Steiner) Mihály, az egykori soproni diák sosem tagadta meg magyar származását. Második felesége is magyar volt, és amint Nelson írta "by his predictable Hungarian charm" azt hiszem mindent elárul a szakmájában ismerten határozott humanistáról. Szerény főhajtás az MLDT részéről Somogyi Mihály előtt a most bemutatott, nevével fémjelzett plakett.

Udránszky-Jendrassik-emlékérem

Az érmet a MLDT az 50. jubileumi nagygyűlésére adta ki, s valamennyi regisztrált tag megkapta. Jendrassik Loránd érdemeit fentebb már ismertettem. Most az érem másik szereplőjének munkásságát mutatom be.

Udránszky László (1862-1914) fiatal orvosként Hoppe-Seyer, majd Korányi Frigyes laboratóriumában dolgozott. 1894-ben, 32 évesen nevezik ki Kolozsvárra az Élet és Kórvegytan tanárának, ahol 1910-ig, Budapestre helyezéséig működött. Tanszéki előde Plósz Pál volt, aki laboratóriumában a klinikák részére rutinszerűen végzett vérsavó- és vizeletmintákból kémiai meghatározásokat. Udránszky előbb Freiburgban, majd Korányi Frigyesnél is habitált orvosi kémiából és ennek során írta meg a furfurora vonatkozó felismerését. Szisztémás vizsgálataival bizonyította, hogy a cukrokból tömény kénsav hatására keletkező furfurol a felelős a Molisch szerint alfa-naftolra kialakuló színreakcióért. Ezért a későbbiekben a próbát Molisch-Udránszky névvel jelölték. Érzékenyítette a Pettenkofer-féle epesav-kimutatást, elsőnek izolált cystinuriás betegek vizeletéből putreszcint és kadaverint.

Jendrassikhoz hasonlóan jelentős eredményt ért el a fiziológiában is: előbbi az izom, ő a látás élettanának vizsgálatában. Akadémiai székfoglalóját a fájdalomról tartotta. Udránszky mesterien egyeztette magában az orvost és kémikust. Nagy ívű szakmai műveltségét nemcsak dolgozataiban, de nagyszámú tanítványában is tovább éltette.

Az Udránszky-Jendrassik vert bronz, 60 mm átmérőjű éremből, melyet E. Lakatos Aranka debreceni művész készített, készült néhány ezüstveret is. Előlapján (4. kép) a két arckép alatt a két név, születési-halálozási évük olvasható. A hátlap (5. kép) kerületén "Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság 50. Nagygyűlése", középen a Debreceni Tudományegyetem Központi Épülete, alatta Debrecen 2000 felirat látható.

4. kép

5. kép

Az MLDT debreceni kongresszusának rendezői szakmánk két prominens képviselőjének arcképét viselő éremmel méltó emléket állítottak 50. Nagygyűlésünknek.

Az MLDT alapította érmek, plakett után nem mulaszthatom el, hogy ne emlékezzek meg egy, ugyancsak Társaságunk kezdeményezésére készült, nemzetközileg magasan elismert, fiatalon elhunyt hazánkfiának emléktáblájáról:

Szász (sz. Sax) Gábor (1933?79) emléktábla

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1959-ben kémiából doktorált, majd a Heim Pál Gyermekkórház Központi Laboratóriumában dolgozott 1963-ig, midőn Nyugat-Németországba távozott. Már budapesti évei alatt a diagnosztikus enzimvizsgálatokkal foglalkozik, de a kibontakozás a giesseni Klinikai Kémiai Intézetben következett be. Itt dolgozta ki a ma is világszerte használt CK (kreatinfoszfokináz) -módszer mellett a gamma-glutamiltranszpeptidáz, leucinaminopeptidáz és több más enzimkémiai eljárását, melyek részben az IFCC hivatalos módszerként szerepelnek. 1971-ben nevezték ki a giesseni intézet igazgatójának. A világszerte elismert szaktekintély gyógyíthatatlan betegségben fiatalon halt meg. Az MLDT Társasággal, magyar kollégákkal kezdettől segítő-baráti kapcsolatot tartott fent, kongresszusainkon is részt vett. A Német Klinikai Kémiai Társaság 1985-ben Szász Gábor-díjat alapított (10.000 DM), amely kétévenként kerül kiosztásra.

Az MLDT Szász Gábor első munkahelyén, a Heim Pál Gyermekkórházban 1991-ben bronz emléktáblával örökítette meg emlékét (6. kép).

A bemutatott érmekkel, plakettek és emléktáblával tisztelte meg az MLDT a magyar laboratóriumi medicina jeles elődeit, azonosulva Vörösmarty Mihállyal: "Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék".

6. kép

Irodalom:

  1. Jobst K: Jendrassik Loránd-emlékérem.
    Orvosi Hetilap 1986; 127: 2451-2453

     

  2. Jobst K: Klinikai kémiai analízis.
    Magyar Kémiai Folyóirat 1994; 100: 203-213

     

  3. Jobst K: A magyar laboratóriumi medicina és társaságának krónikája 1946-2000 Alföldi Nyomda, 2000.