A laboratórium hosszú távú (két éves) analitikai teljesítményét vizsgáltuk a napi betegátlagok segítségével. 36 kémiai teszt esetén ábrázoltuk a napi átlagokat, kiszámítottuk tesztenként a napi átlagok átlagát, a mediant és az SD-t egy évre és két évre vonatkoztatva. Úgy találtuk, hogy az átlagok és a median stabilak a legtöbb tesztnél, az esetleges eltérések magyarázhatók a laboratóriumban történt változásokkal (reagensváltás, methodikai változtatások). Megvizsgáltuk, hogy a kapott átlagok és szórás mennyire közelítik meg a laboratóriumunkban használt referens tartományokat.
Laboratóriumunkban 1997 áprilisa óta működik a Labnet V 2.0 laboratóriumi számítógépes rendszer, 29 munkaállomással, Netware 4.11 hálózati operációs rendszerrel.
A program az adatbeviteltől kezdve, munkalisták nyomtatásán, eredménybevitelen, leletvalidáláson, nyomtatáson kívül biztosítja on-line kapcsolatos automaták kiszolgálását is. Önálló hálózatként működött kezdetben, majd szolgáltatásait bővítették a fejlesztés során. Így képessé vált kommunikálni más hálózattal is. 2000 januárjában a kórház egész területén bevezették a MedSolution '97 kommunikációs rendszert. Jelen pillanatban ennek részét képezi a laboratórium és az osztályok összekapcsolódása. A két rendszer összehangolásának lehetőségei, valamint az osztályok és a laboratórium igényeinek megvalósítása komoly feladat elé állította a programozókat és a laboratórium dolgozóit is. Ennek tapasztalatairól számolunk be munkánkban.
Poszterünkön szeretnénk bemutatni:
Laboratóriumi rendszereknél a XXI. század elején nemcsak alapkövetelmény az informatika bevezetése, de annak a beteg és ellátása érdekében történő felhasználása is elengedhetetlen feltétel.
A megnövekedett mintamennyiség megköveteli az automatizációt, az adatmennyiség az informatika használatát. Kórházunk 1888 ágyas megyei kórház, önálló sürgősségi betegfelvételi és -ellátó osztállyal, mely a nap 24 órájában fogadja a betegeket. Központi laboratóriumunk részben a kórház labordiagnosztikai igényét elégíti ki, részben a kb. napi 450-500 járóbeteg mintáját dolgozza fel.
A központi laboratórium szerves részeként, mégis önállóan működő sürgősségi laboratóriumban szerzett tapasztalatainkat dolgoztuk fel a poszter anyagában.
Munkánkat az alábbi automaták segítik: OLYMPUS AU-600-as kémiai analizátor, SYSMEX K-1000 haematológiai automata, EFOX lángfotométer, Beckman oxigén elektródos vércukor meghatározó, STA-COMPACT haemostaseológiai analizátor, mely nem közvetlenül a sürgősségi laboratórium helyiségében található. 1997-ig kézi adatkezelés folyt.
Ekkor került bevezetésre a laboratóriumi adatkezelő program, mellyel már az automaták on-line kapcsolatban állnak. Ez nagymértékben meggyorsította munkánkat. Később a kórházi program beindulásával már az osztályokkal is közvetlen kapcsolat jöhetett létre, a vonalkód használata pontosította a mintaazonosítást.
Tapasztalatunk alapján jól tervezett és szervezett informatikai rendszer segítségével a sürgősségi beteg ellátása érdekében jelentős idő takarítható meg.
A QualiCont Kht megalakulása óta a Népjóléti Minisztérium hozzájárulásával a Német Orvosi Kamara által elfogadott értékelési elveket (RILIBÄK) alkalmazza a magyar külső minőség-ellenőrzés körvizsgálati eredmények feldolgozásában. Ezek viszonylag széles elfogadási tartományt jelentenek.
A 2000. évtől - ahogy azt meghirdettük - próba képpen új, ún. "szűkített" kiértékelést is végzünk. Az alapvető kémiai és haematológiai paraméterek első, a kétféle értékelési módot összehasonlító eredményeiről számolunk be.
A szűkített kiértékelési tartományokat az analitikai pontosság javulása lehetővé, a diagnosztikai követelmények szükségessé teszik.
Munkacsoportunk állatkísérletekben már korábban bizonyította, hogy az elektronspin-rezonancia spektroszkópia (ESR) alkalmas a miokardium nitrogén oxid (NO) tartalmának direkt meghatározására. Jelen munkánk célkitűzése az volt, hogy ESR módszerrel NO szintet határozzunk meg humán szív- és vázizom biopsziákból.
Első kísérletsorozatunkban koronária bypass műtétre szoruló betegek jobb pitvarából (JP csoport, n=5) és bal kamrájuk csúcsából (BK, n=5) szövetmintát vettünk. A műtét során nyert mintákat a gyökfogó Fe-N-metil-D-glükózamin-ditiokarbamáttal inkubáltuk 5 percig, ESR csövekbe juttattuk, majd folyékony nitrogénben lefagyasztottuk. A csapdázott NO mennyiségét ESR-rel határoztuk meg. A relatív NO szintet szövettömegre vonatkoztatott önkényes egységekben adtuk meg. A szöveti NO mennyisége háromszor nagyobb volt a JP (7.1±0.8 önkényes egység/mg), mint a BK csoportban (2.3±0.8 önkényes egység/mg, p<0.05). Második kísérletsorozatunkban humán vázizom biopsziát önkéntes nőktől nyertük, akiket izomlázas (IL, n=6), illetőleg kontroll (K, n=6) csoportokba soroltunk. Az IL csoportot intenzív rectus femoris izommunkának tettük ki, az izomláz kiváltása érdekében, míg a kontroll csoportot nyugalomban tartottuk. A biopsziákat 24 órával a gyakorlat előtt és után vettük. A mintákban, az előzőekhez hasonlóan, ex vivo gyökfogást követően mértük a szöveti NO mennyiségét ESR módszerrel. Az izomláz kifejlődése során megnövekedett a NO szintje a vázizomban (0.96±0.05 önkényes egység) a kontroll csoporthoz képest (0.39±0.08 önkényes egység, p<0.05).
Konklúzió: A szöveti NO szintjének detektálása megvalósítható humán szív- és vázizom biopsziák ex vivo gyökfogást követő ESR meghatározásával.
A gap junction kommunikációs csatornák jelentőségére utal, hogy a többsejtűekben mindenütt előfordulnak, kivéve az érett harántcsíkolt izmot. Rajtuk keresztül kis molekulatömegű metabolitok és ionok szabadon közlekedhetnek a szomszédos sejtek cytoplazmái között, kulcsszerepet játszanak, pl. az embrionális morfogenezisben. Myoblast kulturákban azonban, gap juntion blokkolók hatására a myogenikus faktorok expressziója jelentősen csökkent, ami felveti szerepüket az izomfejlődésben.
Munkánkban izomregeneráció során vizsgáltuk a gap junction kommunikáció lehetséges szerepét. Notexin nevű kígyóméreggel injektáltuk patkányok musculus soleusát, majd a regeneráció során az izmokat eltávolítottuk. A folyamatot folyékony műgyantás metszeteken, a Cx-ek expresszióját pedig fagyasztott metszeteken egyes és többes immunfluoreszcens jelöléssel és konfokális lézer scanning mikroszkóppal tanulmányoztuk.
A felnőtt Wistar patkányok kezeletlen m. soleusában csak elvétve találtunk Cx43 csatornákat. A notexin, 24 órával a beavatkozás után akut necrotizáló izomkárosodást okozott. A rostok zöme feloldódott, jelentős neutrofil és macrofág infiltráció mellett. A harmadik napon látható a legtöbb myoblast, melyek sorbarendeződtek és fúzionáltak. Ekkor a Cx43 gap junctionok erőteljesen felülregulálódtak. Kettős immunhisztokémiai jelöléssel igazoltuk hogy a csatorna fehérjét részben a myoblastok, részben az izomrostok strómasejtjei termelték.
Vizsgálatainkkal direkt bizonyítékát nyertük a Cx43 gap junctionok fokozott megjelenésének az izom regenerációja során, melynek alapján feltételezzük, hogy a direkt sejt-sejt kommunikáció szerepet játszik a myoblastok fúzióját megelőző regenerációs stádiumban.
Az Alzheimer kór pathogenesisében alapvető szerepet játszik a 40-42 aminosavból álló ß-amyloid neurotoxikus hatású peptid, amely proteolitikus hasítás során keletkezik az amyloid prekurzor proteinből (APP). A ß-amyloid aktív centrumát a [25-35] undekapeptid fragmens alkotja. Ezt a fragmenst igen gyakran használják biológiai kísérletekben, mivel lényegesen olcsóbb és egyszerűbb szintetizálni és kezelni, mint a teljes hosszúságú ß-amyloid peptideket. In vitro biológiai kísérletek során a sejtkultúrákat gyakran napokig inkubálják 37ºC-on ß-amyloid pepdidekkel, számos kísérletben pedig ún. "öregített" peptideket használnak. Kísérleteink célja annak eldöntése volt, hogy in vitro fiziológiás körülmények között a peptid konformációs változásokon kívül szenved-e kémiai változásokat is. Ennek eldöntése céljából megvizsgáltuk a ß-amyloid [25-35] fragmens stabilitását 37ºC-on desztillált vízben, valamint pH=7.4-es pufferben fiziológiás ionkoncentrációt tartalmazó, illetve Ca-mentes oldatokban, valamint pH=8.0-as pufferben. A peptidek stabilitását HPLC segítségével követtük, a fragmensek azonosítása tömegspektrométerrel történt.
Megállapítottuk, hogy desztillált vízben a peptid 5 nap elteltével is stabil volt, viszont Ca-tartalmú fiziológiás pufferben már 19 óra elteltével megfigyelhető a peptidlánc szakadása az aszparagin és lizin között, 2 nap elteltével pedig a 35-ös pozícióban levő metionin oxidációja is megfigyelhető. Összességében megállapítható, hogy a kémiai változások alapvető szerepet játszanak a ß-amyloid "öregítéssel" kapcsolatos biológiai aktivitásában.
A primer hypothyreosis prevalenciája 10% körüli, és a thyroxin terápia monitorozására nemzetközi szakmai irányelvek évenkénti TSH meghatározást javasolnak, mely évi ~200 millió forint kiadást jelent az egészségügyi költségvetés számára. A thyroxin terápia monitorozásának racionalizálása és költséghatékonyságának javítása érdekében irodalmi adatok szisztematikus elemzésével megvizsgáltuk a TSH meghatározások prediktív szerepét a thyroxin kezelés eredményességének megítélésében. A szisztematikus review a thyroxin kezeléssel kapcsolatos öt klinikai szövődmény csoportot vizsgált: 1/ morbiditás, mortalitás, 2/ cardiovasculáris megbetegedés, 3/ csont metabolizmus, 4/ fertilitás, 5/ pszichiátriai/ pszichológiai eltérések és életminőség. 866 irodalmi hivatkozásból 36 tanulmány volt alkalmas szisztematikus elemzésre: 2 meta-analízis, 1 randomizált kontrollált, 16 kohort, 7 eset-kontroll vizsgálat, 2 esettanulmány és 8 review. A vizsgált tanulmányoknak csak 17%-a utalt arra, hogy a TSH szupresszió jó jelzője a túlzó thyroxin kezelés miatt kialakult szövődményeknek. A tanulmányok 59%-ában a TSH és a klinikai következmények között semmilyen összefüggés nem volt kimutatható. A TSH érték nem mutatott összefüggést a morbiditással/mortalitással és a cardiovasculáris szövődményekkel. 8 tanulmány foglalkozott a thyroxin csont metabolizmusra kifejtett hatásával, melyből csak 4 talált szignifikáns összefüggést a TSH szupresszió és a csont denzitás között post-menopausális nőkben. Nyolc, a thyroxin fertilitásra és terhességre kifejtett hatását vizsgáló tanulmány közül csak 2 igazolt összefüggést a TSH és a terhesség kimenetele között. A thyroxin kezelés pszichiátriai/pszichológiai és életminőségre kifejtett hatásaival foglalkozó 10 tanulmány közül csak 2 igazolta a TSH prediktív szerepét.
A szisztematikus review alapján megállapítottuk, hogy nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a TSH meghatározás eredménye, és az az alapján történő gyógyszerszint beállítás befolyásolná a betegség kezelésének eredményességét. - Harmadik és negyedik generációs TSH meghatározásokon alapuló prospektív klinikai vizsgálatok szükségesek annak megítélésére, hogy az évenkénti TSH monitorozás javítja-e a kezelés klinikai és költséghatékonyságát.
A diabeteses nephropathia korai diagnosztizálására és nyomonkövetésére ajánlott évenkénti szűrővizsgálatok eredményeit dolgoztuk fel öt éves periódusban- 99, gondozásunkra járó, l. típusú cukorbeteg (77 nő, 22 férfi, átlagéletkor: 42.4±11.4 [SD] év; átlagos diabetestartam 21.8±9.5 év; átlagos követési idő: 2.4±0.9 év) esetében. Standard módszerként a 24 órás gyűjtött vizelet albumin mennyiségét használtuk (immunoturbidimetria, Tina-quant®, Hoffmann-La Roche, Hitachi automata). A vizsgálati időpontokban megmértük a HbA1c, szérum, vizelet kreatinin értékeket; számítottuk az albumin-kreatinin hányadost Összehasonlítottuk a vizsgálati periódus kezdetén és végén mért/számított 24 órás vizeletalbumin koncentrációt (mg/L)[AC], a napi ürített albumin mennyiséget (mikroalbuminuria--MAU=30-300 mg/nap) [AU], az albumin kiválasztás mértékét (µg/min)[AER], a vizelet albumin/kreatinin hányadost [A/C] Student-féle kétmintás t-próbával. A vizsgálati módszerek specificitásán, szenzitivitásán kívül, Spearman korrelációval elemeztük a vizsgált paramétereket. Az átlagértékekben (AC:16.1±28.3 vs. 11,5±15.5; AU:24.8±4.4.9 vs.17.9±23.0; AER:17.2±31.2 vs.12.5±16.0; A/C:2.38±4.7 vs. 2.10±3.13) nem találtunk statisztikailag szignifikáns eltérést megfelelő anyagcserehelyzet (HbA1c: 7.2±1.6 vs.7.7±1.3%, P<0.01) és vérnyomásértékek (131/82 vs.132/81 Hgmm) mellett. A MAU kialakulásával és változásával a HbA1c, systoles és diastoles vérnyomásértékek közül a diastoles érték mutatott szignifikáns változást (89±11 vs 78±4 Hgmm, P<0.05). A vizsgálati periodus kezdetén és végén mért/számított laboradatok non-parametrikus korrelációs vizsgálata során, csak a AU értékek korreláltak egymással szignifikánsan (0.320, p<0.01). Eredményeink alapján évenkénti szűrővizsgálatra a 24 órás albuminürítés mennyiségi meghatározását gondoljuk a legérzékenyebb módszernek.
Aim: Examine the prevalence of the HIS1069Gln gene mutation and serum coeruloplasmin levels in Hungarian patients, with WD
Patients: 33 Wilson patients (F/M: 19/14, age: 13-49y) were included. 21 out of 33 patients had Kayser-Fleischer rings, in 12 patients the neurological symptoms, in 14 the liver damage dominated the clinical picture. In 7 both neurological and liver symptoms had equal importance. Orthotropic liver transplantation was performed in one patient.
Methods: After the PCR amplification of exon 14 of the WD-gene, we used the first PCR product as template to create a restriction site on the wild type DNA in the second PCR. Amplification was performed in a Hybaid-PCR (Teddington, UK) express. After the second PCR, restriction enzyme (BsiHKAI NewEnglandBiolabs) digestion was used. Serum coeruloplasmin level was measured by using an immuno-turbidimetric assay (Roche, Indianapolis, USA).
Results: 22 patients (67%) out of 33 were positive for the His1069Gln mutation. 15 patients were compound heterozygous and 7 were homozygous for the mutation. Coeruloplasmin levels were all decreased Ä except two patients- and, no differencies were found among patients with different genotypes.
Conclusion: The frequency of the His1069Gln mutation in Hungarian Wilson patients (67%) is approximately as high as in Austria (61%). Genetic testing of this mutation may help the early diagnosis and treatment.
This study was supported by the grants OTKA T-022453 and ETT 02-510/96.
Ismeretes, hogy a rendszeres tréning előnyös hatású az egészség megőrzésében. Számos rizikófaktor hatását csökkenti, ezáltal mind a primer, mind a szekunder prevencióban; valamint a rehabilitációban alkalmazható. A fizikai terhelés (edzés) hatására a szervezetben szabadgyökök keletkeznek. A szabadgyökök eltávolítása az un. gyökkötő antioxidáns enzimek aktivitásától függ. Amennyiben a gyökkötő enzimek aktivitása elégtelen, a szabadgyökök sejtkárosodást, izomkárosodást okoznak. A gyökök által előidézett oxidatív károsodás érinti a sejtek DNS rendszerét. A 8-OH-dG meghatározásával kifejezhető a DNS sérülés foka. Szerzők jelen vizsgálatukban 5 jól edzett szuper maratoni futó vizeletében a 8-OH-dG koncentrációját vizsgálták. A futók a Bécs-Budapest ultra-maratoni futóversenyen vettek részt. A 4 napos futási távolság 93 km, 120 km, 56 km és 59 km volt. A futási táv befejezése után 1 órával minden nap vizeletet gyűjtöttek. A vizeletmintából meghatározták a 8-OH-dG-t, enzimimmunoassay-vel. A vizsgálatot Genox Corp. Baltimore módszerrel végezték. Szérumból CK aktivitást mértek. A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a 4 nap alatt megtett 328 km-es futási távolság értékelhetően fokozta a DNS oxidatív károsodását, amelyet mind az öt futó 8OH-dG értéke mutatott. A futási terheléshez való szervezeti adaptáció mértékét mutatta, hogy a 8-OH-dG mennyisége a 3. és 4, napon csökkent. Hasonlóan alakult a CK aktivitása is. Szerzők véleménye szerint a szuper-maratoni verseny első két napján a táv lefutása oxidatív károsodást okozott, amely az egész szervezetet érintette, ugyanakkor a CK aktivitásának változása az izomsérülés mértékét bizonyította.
Az élsport gazdasági, szervezési, sportszakmai feladatok mellett az egészségügy segítségét is igényli. Az ép test egységének megtartása mellett évszázadok óta felmerülnek a teljesítmény fokozásának, a teljesítőképesség határának kérdései is. Az erkölcsi és anyagi tét nagysága a dopping nemtelen eszközének használatáig is elvezette a sportot.
Milyen megengedhető eszközöket kínál az egészségügyi ellátó rendszer a sportteljesítmények mérésére, növelésére?
A Saccaharomyces cerevisiae anyagcseréje és kálcium ion homeosztázisa nagy mértékben hasonlít az emlős sejtekéhez.
Korábbi kutatásaink során kiderült, hogy a glukóz és galaktóz anyagcsere valamint a kálcium anyagcsere között szoros összefüggés mutatható ki, melyek mechanizmusai csak részben ismertek. Az élesztő glukóz, galaktóz és más hexózok hozzáadására átmeneti intracelluláris kálcium szint megemelkedésével válaszol. Kísérleteinkben arra próbáltunk választ kapni aequorin plazmidot tartalmazó vad típusú és különböző mutáns S. cerevisiae törzseket felhasználva, hogy a citoplazmatikus kálcium szint emelkedésében milyen szerepe van a glukóz transzportereknek illetve a glukóz foszforilációjának. A 2%-os glukóz szénhidrát forráson növesztett vad típusú törzs 100 mM glukóz hozzáadására átmeneti intracelluláris kálcium szint megemelkedéssel válaszolt, míg ugyanennyi galaktóz hozzáadására nem adott választ. Galaktózon növesztett sejtek glukóz és galaktóz hozzáadására kálcium szint emelkedéssel válaszoltak. A hexóz transzportereket nem tartalmazó mutánsban hasonló kísérleti körülmények között kálcium szint emelkedés nem volt kimutatható. 10 mM LaCl3-al való előinkubálás után a hexózok hozzáadása a vad típusú sejtekben nem emelkedett a kálcium szint. Egy a glukóz foszforilációban deficiens mutánsban glukóz hozzáadására nem, míg galaktóz hatására megnőtt a citoplazma kálcium szintje.
Eredményeink szerint a kálcium sejtbe való bejutásához a hexózok foszforilációja szükséges, ami valószínűleg a sejtmembrán áteresztő képességének növelésén keresztül valósul meg.
A Kórház sűrgősségi betegellátásának kiemelt fejlesztése megkívánta a diagnosztikai szolgáltatások, köztük a sűrgős laboratóriumi ellátás színvonalának javítását.
Ennek érdekében szükségessé vált a Központi Laboratórium és a Sűrgősségi Betegellátó Osztály által végzett sűrgős laboratóriumi tevékenység egyetlen laboratóriumban történő egyesítése és a vizsgálati kör kibővítése.
A 2000 áprilisától működő Sűrgősségi Laboratóriumi Centrumot, és üzemeltetésének főbb jellemzőit kívánjuk bemutatni.